Hogy mit követtem el? A haveromat tettem jégre, mert elcsábította a barátnőmet. És megöltem egy embert, akit soha nem láttam előtte. Rosszkor volt, rossz helyen. Őszintén megbántam mindkét esetet.
Blogomban történeteket mesélek a börtön zárt világáról, emberekről, akik az újságok címlapján szerepeltek, mint könyörtelen gyilkosok vagy bűnözők, holott ők is csak emberből voltak. Nekem elhihetik: nincs olyan kemény gyerek, aki - miután bekerült a rács mögé - ne sírta volna el magát. Éjjelenként - villanyoltás után - zokogás és szipogás nesze hallatszott a zárkákból.
A börtön egy másik világ, sajátos törvényekkel és szokásokkal. Én pedig egy törvénytisztelő ember vagyok, aki elfogadta és ezen íratlan szabályok szerint éli az életét. Nehéz visszaszokni ebbe a fene nagy szabadságba. Főként azért, mert nehezen viselem az igazságtalanságot és törvénytelenséget. Pontosabban azt, hogy ma mindenki mestere annak, hogyan kerülje meg a törvényeket és hogyan verje át a másikat. Amit ma egy-két politikus és ügyvéd megenged magának azért bent kegyetlenül elbántak volna vele.
Még a nyolcvanas évek végén volt egy életfogytos a Csillagban, akinek egy másik sittes tartozott 20 doboz cigivel. Fontos tudni, hogy bent a dohány olyan, mint a pénz: fizetőeszköz. Az életfogytos két hónapig kérte a srácot, hogy adja meg a tartozását. A harmadik hónapban már nem kért, hanem fejbevágta egy lapáttal. Az adós belehalt a sérülésbe, az életfogytos pedig kapott még néhány évet. Azért ölt, mert palira vették.
Szóval, 21 év alatt rengeteget változott a világ. Néha úgy nézek a körülöttem lévő dolgokra, mintha csak a Holdról jöttem volna.
